„Üzenj a múltbeli énednek” fotókiállításunk a Szent-Györgyi Albert Technikumban
Pályaorientációs napokat tartanak a kecskeméti Szent-Györgyi Albert Technikumban, ahova a CédrusNet Kecskemét Program elvitte az „Üzenj a múltbeli énednek” fotóprojekt képeit egy kiállítás erejéig. Az esemény megnyitóján nagyon röviden beszélhettünk arról, hogy miért tartjuk nagyon fontosnak, hogy minél több fiatal válassza az egészségügyi pályát.
Társadalomkutatóként, az aktív idősödéssel foglalkozó intézmény vezetőjeként nap mint nap adatokkal, trendekkel és emberi sorsokkal dolgozom. Itt most nem csak végzős középiskolásokat látok, hanem egy olyan generációt, amelynek a kezében van a jövőnk egyik legfontosabb kulcsa.
Engedjétek meg, hogy két üzenetet adjak útravalóul.
1. A „demográfiai tél” már a Ti valóságotok is
Az első dolog, amit látnotok kell: egy radikálisan átalakuló világban fogtok munkába állni. Amit a szociológiában „demográfiai télnek” hívunk, az nem egy távoli jóslat. Gondoljatok bele: míg az 1950-es években a világ népességének csupán 5 százaléka volt 65 év feletti, addig 2050-re globálisan már minden ötödik ember, Európában pedig majdnem minden harmadik ember a 60 év feletti korosztályhoz fog tartozni.
Magyarországon a népesség tartósan fogy, és a társadalom „korszerkezete” fejre állt. Ez azt jelenti, hogy mire Ti a karrieretek csúcsára értek, kevesebb aktív dolgozónak kell majd fenntartania egy olyan társadalmat, ahol az idősek aránya soha nem látott mértéket ölt. Ez óriási kihívás, de egyben a legnagyobb társadalmi innovációk terepe is.
2. A „gondozási válság” és a Ti pótolhatatlan szerepetek
A második üzenetem azonban ennél is fontosabb: Soha nem volt még ennyire biztos és jó döntés az egészségügyet választani. Vannak szakmák, amiket holnap lecserél a mesterséges intelligencia. De a gondozási válság, amivel szembenézünk, valami olyat igényel, amit egy algoritmus soha nem fog tudni: az emberi méltóság tiszteletét, az odafigyelést.
Ezt is megjeleníti a kiállítás, aminek az „Üzenj a múltbeli énednek” fotóprojekt címet adtuk. Az itt látható üzeneteket, fotókat a Ti iskolatársaitok, Dancsok Katalin lelkes osztálya készítette, kollégám, Simon Szabolcs vezetésével.
Nagyon büszkék vagyunk rátok! Arra kértétek az idős embereket, hogy egyetlen mondatban üzenjenek korábbi énjüknek – vagy épp a mai fiataloknak. Az üzeneteiket írják fel egy kartonlapra, majd a diákok, akik beszélgetőpartnereik lettek az időseknek, közös fotón megmutatják ezt az üzenetet. Ez a projekt a kapcsolódásról szól. Arról, hogy meghallgatunk valakit, aki már végigjárta az utat, amit mi még csak most kezdünk felfedezni. Arról, hogy van értelme a lassú kérdezésnek, az emberi jelenlétnek és az élő szónak, az odafigyelésnek.
Visszatérve a gondozási válságra és a demográfiai télre: Ti lesztek a társadalom legértékesebb „erőforrásai”. Nemcsak munkátok lesz – hanem hatalmas társadalmi presztízsetek is, hiszen Ti lesztek az egyik olyan szakma képviselői, akik képesek lesznek kezelni ezt a krízist. Ti lesztek azok, akik az aktív idősödést nemcsak fogalommá, hanem élhető valósággá teszik.
Tudjátok, már nem az a cél, hogy éveket adjunk az életnek, hanem hogy életet adjunk az éveknek. A tudásotokra nagyobb szükség van, mint a történelem során bármikor, úgyhogy tanuljatok, fejlődjetek!
