A társadalom idősödésével együtt az aktív idősödés fogalma is lassan bekúszik a köztudatba, az emberek többsége mégsem ismeri a kifejezés mögötti pontos tartalmat. Az aktív idősödés nem csupán azt jelenti, hogy minden nap háromszor megsétáltatjuk a kutyánkat, vagy hogy összejárunk a barátnőkkel csevegni, esetleg eljárunk az uszodába hetente kétszer. Ennél sokkal többről van szó!
Az “aktív idősödés” kifejezést az Egészségügyi Világszervezet fogadta el az 1990-es évek végén és kezdte használni, hogy kifejezze az általa megfogalmazott, pozitív idősödéssel kapcsolatos jövőkép megvalósításának folyamatát.
Ahhoz, hogy az idősödés pozitív élmény legyen, a hosszabb életet az egészség, a részvétel és a biztonság folyamatos lehetőségeinek kell kísérnie. Az aktív idősödés, mint fogalom az “egészséges idősödésnél” befogadóbb üzenetet közvetít, és elismeri az egészségügyön kívül azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják az egyének és a társadalom idősödését. A cél az egészség és a biztonság lehetőségeinek optimalizálása az életminőség javítása érdekében az életkor előrehaladtával. Lehetővé teszi az emberek számára, hogy az egész életút során megvalósítsák a fizikai, társadalmi és mentális jólétükben rejlő lehetőségeiket, és szükségleteiknek, vágyaiknak, képességeiknek megfelelően részesei legyenek a társadalomnak, miközben megfelelő védelmet, biztonságot és gondoskodást nyújtanak számukra, amikor segítségre szorulnak.
Az aktív idősödés megközelítése az idős emberek emberi jogainak és az ENSZ függetlenségre, részvételre, méltóságra, gondoskodásra és önmegvalósításra vonatkozó elveinek elismerésén alapul. A stratégiai tervezést a “szükségletalapú” megközelítésről (amely az időseket passzív célpontoknak tekinti) a “jogalapú” megközelítésre helyezi át, amely elismeri az emberek jogait az esélyegyenlőséghez és az egyenlő bánásmódhoz az élet minden területén az idősödés során. Támogatja az idősek felelősségét a politikai folyamatokban és a közösségi élet más aspektusaiban való részvételük gyakorlásában.
Az “aktív” szó a társadalmi, gazdasági, kulturális, spirituális és polgári ügyekben való folyamatos részvételre utal, nem csupán a fizikai aktivitás vagy a munkaerőpiacon való részvétel képességére. A munkából visszavonuló idősek, a betegek és a fogyatékkal élők továbbra is aktívan hozzájárulhatnak családjuk, közösségeik és társadalmuk életéhez. Az aktív időskor célja, hogy az egészséges életkilátások, az életminőség fenntartása, minden ember számára meghosszabbodjon az idősödés során, beleértve azokat is, akik gyengék, fogyatékkal élnek, és akik gondozásra szorulnak.
Az “egészség” a fizikai, mentális és szociális jólétre utal, ahogyan az a WHO egészségre vonatkozó meghatározásában szerepel. Így az aktív idősödés keretrendszerében a mentális egészséget és a társadalmi kapcsolatokat elősegítő politikák és programok ugyanolyan fontosak, mint a fizikai egészségi állapotot javító politikák és programok.
Az autonómia és függetlenség megőrzése az idősödés során mind az egyének, mind a társadalom számára kulcsfontosságú cél. Ráadásul az idősödés mások – barátok, munkatársak, szomszédok és családtagok – környezetében zajlik. Ezért a kölcsönös függőség és a generációk közötti szolidaritás (az egyének, valamint az idősebb és a fiatalabb generációk közötti kétirányú adás és vétel) az aktív idősödés fontos alapelvei. Aki tegnap gyermek volt, ma már felnőtt, holnap pedig nagymama vagy nagypapa lesz.
A nagyszülők életminősége attól függ, hogy milyen kockázatokat és lehetőségeket éltek át az életük során, valamint attól, hogy az egymást követő generációk milyen módon nyújtanak egymásnak segítséget és támogatást, ha szükséges.
Néhány kulcsfontosságú meghatározás
Az autonómia a személyes döntések meghozatalának és kezelésének képessége a mindennapi életvitelre vonatkozóan, a saját szabályaink és preferenciáink szerint.
Az önállóságot általában úgy értelmezik, mint képességet a mindennapi életvitelhez szükséges funkciók ellátására – azaz a közösségben való önálló életvitelre való képesség, mások több-kevesebb segítségével.
Az életminőség “az egyénnek az életben elfoglalt helyzetéről alkotott képét jelenti a következő kontextusban a kultúra és az értékrend szempontjából: hol él, mik a céljai, elvárásai, normái és aggodalmai. Ez egy széles körű fogalom, amely komplex módon magában foglalja a személy fizikai egészségét, pszichológiai állapotát, függetlenségi szintjét, szociális és társadalmi helyzetét, valamint az életminőségét, a kapcsolatokat, a személyes meggyőződéseket és a környezet kiemelkedő jellemzőihez való viszonyt.”(WHO, 1994). Az emberek életkorának előrehaladtával életminőségüket nagymértékben meghatározza az, hogy képesek-e az autonómia és a függetlenség fenntartása.
Az egészséges várható élettartamot általában a “fogyatékosságmentesen várható élettartam” szinonimájaként használják. Míg a születéskor várható élettartam továbbra is fontos mérőszáma a társadalom idősödésének, az idősödő társadalmak számára különösen fontos, hogy az emberek várhatóan mennyi ideig élhetnek fogyatékosság nélkül.
Az autonómia kivételével, amelyet köztudottan nehéz mérni, a fenti fogalmak mindegyikét kidolgozták azáltal, hogy megpróbálták mérni, hogy egy idős embernek milyen nehézséget okoz a mindennapi életvitelhez kapcsolódó tevékenységek és a mindennapi életvitelhez kapcsolódó instrumentális tevékenységek elvégzése. Az előbbiek közé tartozik például a fürdés, az étkezés, a WC-használat és a szobában való átkelés. Az utóbbiak közé tartoznak az olyan tevékenységek, mint a bevásárlás, a házimunka és az étkezés előkészítése. A közelmúltban számos validált, holisztikusabb egészséggel kapcsolatos életminőség mérésére szolgáló, holisztikus mérőeszközt dolgoztak ki.
Forrás: https://extranet.who.int/agefriendlyworld/wp-content/uploads/2014/06/WHO-Active-Ageing-Framework.pdf
#aktívidősödés #cédrusnetkecskemét #EgészségügyiVilágszervezet