A bölcsességhez nem elég a tudás

A mesterséges intelligencia ma már a mindennapjaink része, mégis ritkán vizsgáljuk filozófiai szemszögből. Vajon gondolkodik-e egy gép? Lehet-e bölcs? Mi különbözteti meg az emberi intelligenciát a mesterségestől? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tancsa János szabad bölcsésszel, aki saját szűrőjén keresztül osztja meg gondolatait a technológia és az ember kapcsolatáról. 

Tancsa János nyugdíjas szabadbölcsész, aki kiváló eredménnyel végezte el a MinnaLearn Elements of AI tananyagot. János filozófiai megközelítésből vizsgálja a mesterséges intelligencia és az ember kapcsolatát. Úgy véli, bár a technológia képes a racionális következtetésre és az adatok szintézisére, a valódi bölcsességhez szükséges emberi élettapasztalat és empátia hiányzik belőle. Hangsúlyozza, hogy a gépi fejlődés miatt nem magától a technológiától, hanem annak emberi felhasználásától és az etikai felelősségtől kell tartanunk. A beszélgetés rávilágít, hogy a jövőben az önmérséklet lesz a legfontosabb erény, hiszen nem szabad mindent megtenni, ami technikailag lehetséges. 

Mióta foglalkozol filozófiával és mi vonzott ehhez a tudományterülethez?  

• Azt hiszem én genetikailag filozófiára kódolva érkeztem erre a világra. A filozófia teljes tudomány. Minden kérdést tárgyalhat és dolga is, hogy tárgyalja, tehát amióta gondolataim vannak, foglalkozom a filozófiával, éppúgy, mint mindenki.  

A „szabad bölcsészet” kifejezés azért pontosabb, érdemesebb ezt használni, de így és úgy is megfelelő.  

A bölcsészet fő kérdésének én a MIÉRT?-et tartom. Engem mindig és mindenben ez a kérdés vonzott. Akit ez érdekel, az biztosan alkalmasabb arra, hogy filozófiát tanuljon, ezzel foglalkozzon.  

Mit jelent neked a filozófia a mindennapokban? 

• Professzoraim közül többen azt vallották, hogy a filozófia addig tudomány, amíg a csak kevesen értik, hogy miről szól. Attól kezdve csupán „kocsmafilozófia”. 

Én nem így gondolom. A filozófia nem lehet „kolostortudomány”, azaz néhány ember játszótere, kiváltsága. Persze ennek is vannak szintjei. Nem mindenki lesz Platón, vagy Leibniz. Azért tartok alapszintű filozófiatörténeti előadásokat, mert azok bárki számára hozzáférhetőek. Az előadások után többen odajönnek hozzám beszélgetni, mert az emberekben ezek a számukra új gondolatok olyan élményt jelentenek, amellyel még sosem találkoztak, nem részei a mindennapi életüknek. A filozófia egyébként a társadalom számára elengedhetetlenül fontos, főleg paradigmaváltások időszakában, amikor vissza kell térni az alapokhoz és újra építeni valamit.  

Miért fontos ma is filozófiai kérdéseket feltenni?  

• A filozófia – mint mondtam -, teljes tudomány. Ez persze azt is jelenti, hogy minden más tudományterülethez köze van, sőt mindegyikkel dolga, feladata van, ráadásul a részterületek száma szinte végtelen. Társadalomfilozófia, morálfilozófia, létfilozófia, metafizika, nyelvfilozófia, stb. A társadalomfilozófia például a politikatudomány alapvető kérdéseit teszi fel újra és újra és átgondolja, átgondoltatja azt, amit mindenki ismerni vél, de senki nem tud. Például, hogy létezik-e „tökéletes társadalom”, lehet-e teljes népuralom, és ha igen, az jó-e az egyénnek, stb…  

Mikor találkoztál először a mesterséges intelligenciával?  

• Mint szabad bölcsész, már jóval azelőtt, hogy kitalálták volna, ugyanis nálunk a jövőkutatás egyik kérdése mindig is az volt, hogy mi irányíthatja a világot, már ha irányítja valami. Létezhet-e rajtunk, embereken kívül álló intelligencia. Ha igen, ez milyen mértékben uralja az életet. Ki hozza létre, ki felügyeli, dönthet-e helyettünk, élhetünk-e tőle függetlenül.  

Ezen kérdések során felmerült, hogy lehet, hogy csak „agyak vagyunk egy tartályban”, azaz csak elgondoljuk a világot, amely nem is létezik, vagy nem úgy, ahogy a tapasztalati világ mutatja. Mi van, ha semmi sem létezik, vagy nem olyan formában, mint azt érzékeljük. Ez – leegyszerűsítve – a Mátrix film alapkérdése is.  

A mesterséges intelligenciával – ahogy azt ma értjük -, fokozatosan ismerkedtem meg. Előnyeit, hátrányait ismerem, de nem tartom az ember társának. Alkotótársának sem, még ha a fejlődés ebbe az irányba is hat.  

Mik voltak az első benyomásaid, hogyan változott a véleményed?  

• A személyes életemben sokszor használom, mert részfeladatokban kitűnő segítő lehet, és a fejlődése látványos. Nem tudom, hogy az, amit a nagyközönség előtt láttatnak belőle, az hogyan aránylik ahhoz a tudáshoz, képességhez, amelyet a zárt ajtók mögött már tudhat, de a fejlődés így is robbanásszerű.  

A véleményem az AI-val kapcsolatban folyamatosan formálódik és örülök, hogy abban a korban élek, amikor ezt megtapasztalhatom.  

Mi motivált arra, hogy elvégezd a képzést, mit szerettél volna megtanulni? 

• Az nem jó érzés, ha az ember mellett elhalad a valóság és csak bámul utána. Engem érdekelt, hogy merre tart az AI és hogy milyen hatással lehet két választott szakterületemre a politikatudományra és a szabad bölcsészetre. Érdeklődtem a gépi tanulás világa és a robottechnika iránt is, főként azért, hogy egy robotizált világban hol lehet az ember helye, mi lehet a feladata.  

Melyik rész volt a legizgalmasabb és a leghasznosabb?  

• Nekem a teljes kurzus hasznos és izgalmas volt, mert a tananyag elsajátításán túl figyeltem tanulótársaim reakcióit is. A kurzus haszna majd akkor fog igazán megmutatkozni, ha a munkám során egy-egy feladathoz hatékonyan használni tudom az elsajátítottakat. Ez inkább a politológiára vonatkozhat.  

Filozófusként hogyan látod az MI-t?  Az AI valóban gondolkodik, vagy csak nagyon jól utánozza az emberi gondolkodást?  

• Filozófusként ez nekem nem releváns kérdés. Mi is a gondolkodás? Egy hároméves gyermek gondolkodik, de nem tud, nem ért sokmindent. Később sokmindent ért, de nem mindent. Aztán amit ért a felnőtt, azt sokféleképpen értelmezheti. Mindegyik gondolkodás, de mindegyik más eredményre vezethet.  
  Úgy vélem, hogy amikor a gondolkodás képességét kérjük számon az AI-tól, akkor valójában arra gondolunk, hogy értsen egyet velünk és szolgáljon ki minket. Ez pedig talán nem a legjobb irány. Köznapi értelemben nyilvánvalóan nem gondolkodik, de képes racionális gondolatokat kreálni és ez jelenleg éppen elég. Ez a „már majdnem gondolkodik” – illúziója. 

Mi különbözteti meg az emberi intelligenciát a mesterségestől?  

• Tartok tőle, hogy lassan már csak az, hogy nem az ember agyában állítódik elő a gondolat. Talán még a valódi (értsünk alatta bármit is) érzelmek átélése az amire az ember képes, de lényegi kérdésekben a különbség hamarosan elenyésző lesz.  

Lehet-e a gép kreatív?  

• A filozófiában a definíciók sosem egyértelműek. Mi is a kreativitás? A gépnek lehetnek ötletei, ami abból vezethető le, hogy sok adat áll rendelkezésre, ezért képes ezekből következtetni, javaslatot tenni a racionális megoldásokra. Ez már valamiféle kreatív képesség. Ez pedig a „már majdnem kreatív” – illúziója.  

Saját gondolatai lehetnek-e?  

• Az AI minden gondolata saját, amelyet az adatokból szintetizál. Önálló, előzmény nélküli gondolatai természetesen (még) nincsenek, de ki állíthatja, hogy nem is lehetnek? A jövő kapuja nincs nyitva előttünk.   

Etika: Milyen erkölcsi kérdéseket vet fel az MI rohamos fejlődése?  

• Olyanokat, amelyeket bármely terület fejlődése a történelemben mindig is felvetett.  
  Mi lesz a „digitális analfabétákkal”?  A robot bizonyos területeken pótolhatja-e az embert? Mi lesz a felszabaduló szabadidővel a társadalomban? Mit kezdjünk a rengeteg új ismerettel? Kasztosodik-e a társadalom a robotok és az AI által uralt világban? Japánban házasságot kötött egy nő és a robotja… Ezek és még ezer kérdés, dilemma vár megválaszolásra.  

Mitől kellene tartanunk és mitől nem?  

• Kizárólag az embertől kell tartanunk. Attól, aki megszabja az AI fejlődési irányát, attól aki döntéshozóként meghatározza, hogy ki, milyen mértékben jut hozzá az AI és a robottechnika vívmányaihoz, akár előnyökhöz, akár hátrányokhoz.  

Hol van az ember felelőssége?  

• Az ember a kizárólagos felelős, hiszem mi emberek vagyunk a „teremtői” a tudomány új vívmányainak. Mi döntjük el, hogy mire használjuk, milyen szinten engedjük, hogy az életünk része legyen. A nukleáris energia ügyében szégyent vallott az emberiség. Reméljük, hogy a mesterséges intelligencia esetében bölcsebbek leszünk. Reméljük, de azért komoly kétségeink vannak.  

Mit tanácsolnál azoknak akik minden MI választ tényként fogadnak el?  

• Sajnos ennek sincs direkt összefüggése az MI-vel. Aki önmagában bizonytalan, az mindig kapaszkodót keres, legyen ez a szülő, a szomszédasszony, vagy éppen a mesterséges intelligencia. Az ilyen ember nem csak parancsot, utasítást akar, hanem hivatkozási alapot is, hiszen, ha az AI mondta, akkor ez egy hibás döntésnél felmenti az egyént, szóval ez sem AI kérdés, inkább pszichológiai.  

A mesterséges intelligencia a filozófiai munkát tudja-e segíteni? 

• Adatokkal, információkkal igen, de a konkrét gondolkodási folyamatot alig.  A dialektika szintjén persze igen. A filozófia számos kérdését nyilván meg lehet „vitatni” meglehetősen jó eredménnyel, de ma még szívesebben olvasom Kant, vagy Marx gondolatait, mint az AI által generált válaszokat. Figyelemmel kell kísérni a fejlődést, mert lehet, hogy egy új generáció már másként fog gondolkodni.  

Használod kutatáshoz, ötleteléshez, szövegelemzéshez?  

• Kellene, de bevallom, hogy nem használom. Mivel napi szinten nem dolgozom filozófiával, csak a saját gondolataimra hagyatkozom. Ha ez lenne a munkám, bizonyára többször és több mindenre használnám. A politikatudomány területén viszont heti rendszerességgel elemzek szövegeket, illetve hobbimnál a fotózásnál és régi fotók életre keltésénél van segítségemre.  

Van olyan feladat amit nem bíznál rá soha?  

• Igen. Politikai, katonai döntések, emberek életével kapcsolatos direkt döntések meghozatala, végrehajttatása. Ez tudom, hogy konzervatív hozzáállás, de a racionalitás számomra egyszerre kívánatos és ijesztő. A robotok által vezérelt drónok alkalmazása egy háborúban, vagy határvédelemben erkölcstelen és minden értelemben embertelen.  

Az ember és az AI kapcsolata 10-20 év múlva… 

• Az a sejtésem, hogy a mesterséges intelligencia kevesek jólétét és a tömeg elnyomását fogja eredményezni. Ez – hangsúlyozom – nem az AI felelőssége, hanem az emberé, az ember alapvető természetébe van belekódolva. 
  A társadalom hamarosan több részre szakad és ez végzetes következményekkel fog járni. Az uralmon lévők az AI-t a tömegek elnyomására fogják használni.  

Milyen készségek lesznek legfontosabbak a jövő embere számára… 

• Nem tudom milyen lesz a jövő embere. Nem is hiszem, hogy egységesen lehetne beszélni ilyenről, de ha mégis, akkor a legfontosabbnak az önmérsékletet tartom. Nem KELL mindent megtennie az embernek amit LEHETŐSÉGE van megtenni.  

A tudás és a bölcsesség ugyanaz? Ha nem, melyikre képes leginkább a mesterséges intelligencia? 

• A tudás a bölcsességnek csupán egyik összetevője, úgy mint mondjuk a matematika a természettudományoknak. Persze a „tudás” (hétköznapi értelemben) mindig bizonytalan. Ha szemből látok egy csövet, az egy kör. Ha oldalról látom ugyanazt a csövet, akkor az egy téglalap, stb. Mindkettő igaz a szemlélő nézőpontjából, de mégis téves egy külső szemlélő számára. Amit „tudunk”, azt csak valószínűsítjük, ezért a bölcselet mindent meg kell, hogy vizsgáljon, a lehetőségek szintjén is. A mesterséges intelligencia képes adatot szolgáltatni, az adatokból kitűnő, racionális következtetéseket levonni, de a bölcselet többi szempontját, és az „érzés faktort” nem képes hozzáadni. A tudás az, amit megtanulhatsz. A bölcsesség a megtanultakra épülő élettapasztalat, empátia, stb. 

A mesterséges intelligencia, ha elolvasna minden filozófiai könyvet, attól filozófussá válna-e? 

• Bizonyára az összegző, kivonatoló képessége révén szinte azzá válna, azonban nem lenne képes ezt a bizonyos „érzés-faktort” beépíteni a végeredménybe. A mesterséges intelligencia túl racionális ehhez. Aki csak azt tudja, amit tanult, az nem viszi előre a világot. Még az sem, aki jól következtet. A tudás a bölcsességen belül létezik, de fordítva nem. Az emberek nagy része rendelkezik tudással, de bölcsességgel kevesen. (Ha gyermek nem akarja felvenni reggel a zokniját, akkor a többség ráerőlteti és igyekszik meggyőzni. A bölcs ember megtiltja, hogy felvegye, a gyermek pedig dacból is felveszi.)  

Az intelligencia fontos meghatározója a feladatmegoldó képességen túl, hogy mennyire tud saját gondolataira kívülről ránézni, mennyire tudja visszakövetni, hogy hogyan jutott bizonyos következtetésekre. 

Mi az a tulajdonság, amit nem tud majd soha helyettesíteni a mesterséges intelligencia? 

• A „soha” nem létezik. Arról beszélhetünk, ami „belátható időn belül” történhet. Az AI sok mindent fog tudni helyettesíteni, de nem ez a kérdés, hanem, hogy mi az, amiben túlhaladja a megalkotóját. Nos, azok egy részében már túl is haladta: az egyszerre egy helyen lévő tudásmennyiség, a szenvtelenség, a hangulatingadozás elkerülése, stb. Ezek fontosak az élet bizonyos területein.  

Lehet-e bölcs egy gép? 

• Nem. Egy gép, okos lehet de bölcs nem, jelentsen ez bármit is.  

Háttérbe szorul-e a kritikus gondolkodás az MI miatt? 

• Nem és igen, mert már most is a háttérbe szorult, de ezt nem az MI okozta. A tömeg úgy gondolkodik, ahogy várják tőle. Van hogy kritikát gyakorol, amikor nem kellene és kritika nélkül elfogad dolgokat, amikor ordítania, lázadnia kellene.  

Mit gondolnának a filozófusok a mesterséges intelligenciáról? 

• Szókratész a nagy dialektikus bizonyára vitatkozna vele és meggyőzné, hogy nincs igaza. 😊  

• Platón valószínűleg az ideákról kérdezné.  

• Leibniz a monászok (metafizikai pontok) természetét próbálná megtudni.  

• Marx és Nietzsche igyekezne eldönteni, hogy hatalmat akaró ember világa, vagy a kommunizmus lenne-e a jó út az emberiség számára.  

Úgy vélem, egyik filozófus sem tekintené gondolkodó társnak az AI-t, de mindegyik érdeklődve használná egy gyermek rácsodálkozásával.  

Interjú Tancsa Jánossal.