Beszélgetés B. Kiss János helytörténeti és családfakutatóval
B. Kiss János több mint három évtizede kutatja családja történetét. Munkája során régi anyakönyveket, levéltári dokumentumokat, fényképeket, újságokat és családi emlékeket vizsgál. Kutatásában ma már a mesterséges intelligenciát is rendszeresen használja: segítségével nehezen olvasható szövegeket fejt meg, idegen nyelvű dokumentumokat fordít, régi fényképeket javít fel, és történelmi összefüggéseket tár fel.
Bár már a képzés előtt is ismerte az MI-ben rejlő lehetőségeket, azért jelentkezett a kurzusra, hogy új alkalmazásokat és módszereket sajátítson el. Mint mondja, a mesterséges intelligencia egyre könnyebbé teszi a kutatást – de eredményeit mindig ellenőrizni kell.
Kezdjük az elején: mióta foglalkozol helytörténettel és családfakutatással?
Harminchat éve, 1990-ben készítettem el az első családfáimat. Abban az időszakban sajnos nagyon sok családtagomat veszítettem el, és ez is arra ösztönzött, hogy összegyűjtsem és megőrizzem a család történetét. Akkoriban még Erika írógéppel készítettem a családfákat.
Az első számítógépem 2000 körül lett, és akkor kezdtem el az addig összegyűjtött adatokat digitális formában is rögzíteni.
Mikor vált ez a tevékenység hobbiból valódi szenvedéllyé?
A 2000-es évek elején kezdtem egyre alaposabban utánanézni a család történetének. A nagymamám halála után még több adat és családi emlék került hozzám. Elkezdtem kutatni a könyvtárban, valamint a református egyháznál is, és közben az internet is egyre több lehetőséget biztosított.
Tulajdonképpen akkor vált igazán szenvedéllyé a kutatás, amikor a technológia fejlődése megkönnyítette az információk felkutatását és rendszerezését.
Találtál olyan történetet vagy családi titkot, amely különösen megérintett?
Többet is. Az anyakönyvekben nagyon sok információ található a háborúkról és az adott korszak eseményeiről. A nagypapám is rengeteg dokumentumot, köztük régi leveleket gyűjtött össze.
Nemrégiben a mesterséges intelligencia segítségével sikerült kiderítenem, hogy hol harcolt Olaszországban. Még azokat a sziklába vájt állásokat is megtaláltam, ahol annak idején szolgált. Ott kapott golyót, majd ezt követően leszerelték. Ezekről az élményeiről érthető okokból soha nem beszélt.
Nagyon megrendítő volt látni ezeket a helyeket. Már feljutni is nehéz lehetett oda, nemhogy ilyen körülmények között harcolni.
Hogyan telik egy átlagos kutatónapod?
Nagyon sok időt töltök a levéltárban. Ha találok egy érdekes anyagot, igyekszem még mélyebbre ásni és további információkat keresni hozzá. Ezután otthon leírom, rendszerezem és átszerkesztem a talált adatokat.
Ebben ma már a mesterséges intelligencia is sokat segít. Lefényképezem a dokumentumot, az MI pedig képes felismerni és leírni a rajta szereplő szöveget. Ez különösen a nehezen olvasható vagy régi iratok esetében hasznos.
Milyen forrásokat használsz leggyakrabban?
Többek között a MyHeritage, a FamilySearch és az Arcanum adatbázisait használom, de sok információt gyűjtök temetőkben és levéltárakban is. Emellett a Google és a Facebook is segítséget jelenthet, például amikor távoli rokonokat vagy egy-egy családhoz kapcsolódó történetet keresek.
Mi jelenti a legnagyobb kihívást a kutatás során?
Az egyik legnehezebb feladat az előtagnevek eredetének felderítése. A saját nevemben szereplő „B.” rövidítés például a Bubori előtagot jelöli, de eddig még nem sikerült kiderítenem, hogy ki, mikor és miért vette fel ezt a Kiss név elé.
A régi levéltári adatok értelmezése szintén nehéz, az 1720-as éveket megelőző időszakból pedig már nagyon kevés dokumentum maradt fenn.
Régen az anyakönyveket az egyházak vezették, és a neveket sokszor hallás után írták le. Emiatt ugyanaz a név többféle alakban is megjelenhetett, ami számos félreértéshez és kutatási zsákutcához vezethet.
Mikor találkoztál először a mesterséges intelligenciával?
Az egyik első feladatom egy 1924-ben készült, erősen töredezett családi fénykép helyreállítása volt. A mesterséges intelligencia nagyon szépen kijavította, sőt ki is színezte a képet.
Ehhez a fényképhez egy különleges családi történet is kapcsolódik. Etuska néni lánya írta meg, hogy Béla bácsi az első világháború idején hadifogságba került. Oroszországban összeházasodott egy orvosnővel, és három gyermekük született. Ma az egyik gyermekük unokájával levelezek Oroszországban, bár a háborús helyzet miatt mostanában nem tud válaszolni.
Mi lepett meg a legjobban az MI használata során?
Az, hogy milyen sokféle feladatban képes segíteni. Nagyon hasznos a fényképek javításában, az írásfelismerésben, a fordításban és az információk felkutatásában is.
Találtam például egy régi fényképet, és azt kértem az MI-től, hogy cserélje ki a hátterét, majd animálja a képet. Meglepett, hogy ezt is képes volt elkészíteni.
Ugyanakkor az eredményeit fenntartásokkal kell kezelni. Mindig utána kell nézni a kapott információknak, és előfordul, hogy többször is pontosítani vagy korrigálni kell az utasítást.
Már a kurzus előtt is használtad a mesterséges intelligenciát. Miért jelentkeztél mégis a képzésre?
Azt reméltem, hogy olyan új alkalmazásokat is megismerhetek, amelyekkel korábban még nem találkoztam. Ez teljesült is, hiszen a képzésen ismertem meg közelebbről például a Geminit, a Nano Bananát, a Canvát és a Sunót.
Ezeket az eszközöket azóta is hasznosnak találom. Egyik alkalommal például a saját versem alapján készíttettem egy novellát, majd a szöveget meg is zenésítettem.
A zenekészítés, a képalkotás és a képek javítása korábban ismeretlen terület volt számomra. Szintén sok újdonságot jelentett a fényképen szereplő szöveg felismerése, illetve az idegen nyelvű dokumentumok fordítása.
Hogyan segíti a mesterséges intelligencia a családfakutatást?
Ma már számos feladatban használom. Segít a régi dokumentumok értelmezésében, a nehezen olvasható kézírások megfejtésében, valamint a latin és német nyelvű szövegek fordításában. Történelmi háttérkutatásra és a családi történetek megfogalmazására is alkalmazom.
Latin nyelvű szövegeket vagy régi nemesleveleket önállóan elolvasni és lefordítani rengeteg időbe telne. A mesterséges intelligencia ezt jelentősen felgyorsítja. Nem tudom pontosan megmondani, összességében mennyi időt takarítok meg vele, de egyre többet.
Nemeslevelek értelmezésében is használtam már, és címert is szerkesztettem a segítségével. Egy sírhelyen megtalált címer szintén fontos nyomot jelentett a kutatásban. A családfámban jelenleg már körülbelül nyolcezer név szerepel.
Mennyire lehet megbízni a mesterséges intelligencia válaszaiban?
Ellenőrzés nélkül nem szabad elfogadni őket. Ha az MI közöl egy adatot, utánanézek az Arcanum adatbázisában, régi újságokban, hírlapokban, könyvekben vagy a levéltárban.
Az 1901-es kecskeméti kiállításról például konkrét könyv is rendelkezésre áll, és a saját, korábban összegyűjtött anyagaimban is rengeteg információ található. Ezek segítségével össze tudom vetni és ellenőrizni tudom az MI által adott válaszokat.
A mesterséges intelligencia tehát nem helyettesíti a forráskutatást, de felgyorsítja azt, és új irányokat mutathat.
Mi volt eddig a legizgalmasabb felfedezésed?
Kiderült, hogy a felmenőimnek nemcsak Kecskeméten volt kiállításuk, hanem Párizsban is díjat nyertek. Egyikük asztalosmester, a másikuk rézöntő volt.
Laczy Sándornak számos munkája a mai napig fennmaradt. Többek között ő készítette a kecskeméti református iskola dísztermének faburkolatát is. A rézöntő felmenőmtől pedig egy szív alakú réz hamutartó maradt meg, amely jelenleg az én birtokomban van.
Mit adott Neked a képzés?
Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: hasznos volt. Más kutatóknak és helytörténészeknek is ajánlanám, mert olyan új lehetőségeket mutatott meg, amelyeket a saját munkájukban is jól alkalmazhatnak.
Mit üzennél azoknak, akik még tartanak a mesterséges intelligenciától?
Azt, hogy nyugodtan használják, de mindig ellenőrzés mellett. Nem kell félni tőle, viszont tudni kell, hogy tévedhet, ezért a kapott válaszokat össze kell vetni megbízható forrásokkal.
Min dolgozol jelenleg?
Az egyik dédnagyapám munkásságát kutatom. Ő volt Kecskemét egyetlen rézöntője, és ő készítette a címeres csengettyűt is. Könyv is készült róla, így sok érdekes forrás áll rendelkezésemre.
Van olyan kutatási kérdés, amelyre különösen szeretnéd megtalálni a választ?
Szeretném megfejteni az előtagnevek eredetét, és többet megtudni az 1700-as éveket megelőző időszakról. Jelenleg éppen ez jelenti a legnagyobb kutatási zsákutcát, mert abból a korszakból nagyon kevés adat maradt fenn.
Szerinted öt év múlva milyen szerepe lesz a mesterséges intelligenciának a történeti kutatásban?
Úgy gondolom, egyre könnyebbé teszi majd a kutatást. Minél több adat és digitalizált dokumentum válik elérhetővé, annál nagyobb segítséget jelenthet.
A családfakutatást jelenleg az anyakönyvi adatokra vonatkozó kutatási időkorlátok is nehezítik. Az emberek közül sokan nem tudják, hogy mely adatokat, mikortól és hol lehet fizikailag kutatni. Az egyházi levéltárakban sokszor még nehezebb hozzáférni az információkhoz.
Pedig nemcsak az anyakönyvek lehetnek értékesek. A gyászjelentésekből is sok adatot lehet összegyűjteni, hiszen ezekből gyakran az is kiderül, hogy kik gyászolták az elhunytat, és milyen családi kapcsolatok fűzték össze őket.
A mesterséges intelligencia önmagában nem old meg minden problémát, de ha egyre több hiteles forrás válik digitálisan hozzáférhetővé, a történeti és családfakutatás egyik legfontosabb segítőjévé válhat.