A nyári szünet beköszöntével, egyre több olyan nagyit látok a buszon kisebb- nagyobb gyerekkel, akik eddig egyedül utaztak.
Erről jutott eszembe egy réges-régi dal, amit Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa énekelt a Ki mit tud?-on 1962-ben.
„A napsugár is alszik még az ágyban,
De nagymami már talpon jár,
Míg apu-anyu fürdőszobán összevész,
A nagymami már reggelivel vár.
És felvarrja az ing leszakadt gombját,
És vállalja az otthon összes gondját
Mert nagymaminak úgysincs semmi dolga,
Hisz a jó nagyanyó otthon ül,
S ez neki semmibe úgyse kerül…”
Bár a nagyik szerepe azóta némiképp módosult a családban, az alapjai azonban nem változtak. Az általuk végzett láthatatlan munka, továbbra is nagy segítség.
Ha egy nagymama egy hétre „szabadságra menne”, vajon hány családban borulna fel a megszokott rend? Ki vinné az unokát óvodába? Ki főzné meg a hétköznapi ebédet? Ki emlékeztetne a születésnapokra, vigyázna a beteg kisgyermekre vagy hallgatná meg azt, akinek éppen egy jó szóra van szüksége?
Ezeknek a feladatoknak nagy része nem jelenik meg sem a fizetési jegyzéken, sem a gazdasági mutatókban. Mégis nap mint nap hozzájárulnak ahhoz, hogy családok ezrei biztonságban és kiszámíthatóan működjenek. Ezt nevezzük láthatatlan munkának.
Mi is a láthatatlan munka?
A láthatatlan munka a háztartásban végzett, fizetetlen tevékenységek összessége. Ide tartozik a főzés, a takarítás, a mosás, a gyermekgondozás, valamint az a rengeteg szervezés és odafigyelés is, amely nélkül a család mindennapjai könnyen káosszá válhatnának.
Közgazdasági értelemben ezek a feladatok nem jelennek meg a nemzeti jövedelemben, pedig társadalmi értékük vitathatatlan. Ha ugyanezeket a szolgáltatásokat meg kellene vásárolni, a legtöbb család költségvetése ezt aligha bírná el.
A láthatatlan munka különös természetű: amikor elvégezzük, szinte észrevétlen marad. Amikor viszont elmarad, azonnal mindenki észreveszi.
Ez a nagyszülők csendes mindennapi hozzájárulása.
A nagyszülők által végzett láthatatlan munka a családok egyik legfontosabb erőforrása. Sokan rendszeresen vigyáznak az unokákra, segítenek az óvodába vagy iskolába jutásban, főznek, bevásárolnak, ügyeket intéznek, vagy éppen akkor érkeznek segítségül, amikor a szülőknek váratlanul meg kell oldaniuk egy nehéz helyzetet.
Mindeközben emellett sokan saját idős vagy beteg hozzátartozójukról is gondoskodnak. Számos olyan feladatot is ellátnak, amelyet szinte lehetetlen számszerűsíteni: fejben tartják a család programjait, összehangolják a mindennapokat, érzelmi biztonságot nyújtanak, és gyakran ők jelentik azt a biztos pontot, amelyre minden generáció számíthat.
Ez a segítség nemcsak a családokat támogatja, hanem jelentős terhet vesz le az egészségügyi és szociális ellátórendszerről is.
A végzett munka öröme mellett a fáradtság is valós tény.
Az unokákkal töltött idő a legtöbb nagyszülő számára valódi szeretetforrás. Sokan éppen emiatt maradnak aktívak, nyitottak és fizikailag is mozgékonyak.
A folyamatos segítségnyújtásnak azonban ára is lehet. A láthatatlan munkában ugyanúgy ki lehet égni, mint bármely más munkában. A különbség csupán annyi, hogy ezt a fáradtságot ritkán nevezzük nevén.
Hiába végez valaki mindent szeretetből, ha hosszú időn keresztül mindig rá lehet számítani, miközben saját pihenésére alig jut idő, előbb-utóbb testileg és lelkileg is kimerülhet.
A pihenés is a gondoskodás része.
Ahhoz, hogy a nagyszülők hosszú távon is örömmel tudjanak segíteni, szükségük van olyan időre is, amely csak róluk szól.
Van, akinek egy wellnesshétvége jelent feltöltődést, másnak néhány csendes nap a természetben. Másoknak már az is sokat jelent, ha egy este nem nekik kell vacsorát készíteniük, hanem őket hívja meg a család egy közös vacsorára.
Érdemes számba venni
Kevesen gondolnak bele, hogy egy átlagos családban évente mintegy öt tonna ruhát mosnak ki, több száz órát töltenek mosással, vasalással és hajtogatással, miközben több tízezer tányért, poharat és evőeszközt mosogatnak el.
Ha mindehhez hozzávesszük a gyermekfelügyeletet, a szervezést, az ügyintézést és az érzelmi támogatást, könnyen belátható, hogy a láthatatlan munka valójában nagyon is jelentős.
Éppen ezért hasznos lehet időnként tudatosítani, mennyi időt fordítunk ezekre a feladatokra. Nem azért, hogy versenyezzünk egymással, hanem hogy felismerjük saját terhelésünket, és könnyebben kérjünk vagy fogadjunk el segítséget.
Vegyük észre!
A láthatatlan munka attól még munka, hogy nem jár érte fizetés. Attól még érték, hogy természetesnek tűnik. És attól még fárasztó, hogy szeretetből végezzük.
Érdemes időről időre megállni, és kimondani azt, amit talán túl ritkán mondunk egymásnak: köszönjük.
Köszönjük azoknak a nagymamáknak és nagypapáknak, akik nap mint nap csendben hozzájárulnak ahhoz, hogy a családok működjenek. Munkájuk sokszor láthatatlan, de a jelentősége felbecsülhetetlen.
*https://www.youtube.com/watch?v=KlZWwbGsTe8
https://dreamjobs.hu/hu/blog/post/mennyit-dolgozunk-ingyen-a-lathatatlan-munka-vilagnapja
https://szakszervezetek.hu/hirek/28652-lathatatlan-munkak-amelyek-nelkul-megallna-a-vilag
képek: Gemini AI