A Magyar Szociológiai Társaság 2026. október 28–30. között Szegeden megrendezett éves vándorgyűlésén Molnár Szilárd előadása a hazai demográfiai idősödés munkaerőpiaci és szociológiai kihívásait, valamint az OECD Longevity Readiness Tool friss magyarországi eredményeit elemezte. A vándorgyűlésen a „Mit jelent ma idősnek lenni? Az időskor társadalmi határai és hatalmi viszonyai” szekcióban (szekcióvezetők voltak: Bagyura Márton és Pauló Edit) foglalkoztunk az időskor, a nyugdíjazás, a digitális reprezentáció és az életút-átmenetek különböző társadalmi vetületeivel.
A hazai demográfiai keret és a hosszú élet paradoxona Magyarországon
Magyarországon az egyik legfontosabb longetvity megosztottságnak a várható élettartam és az egészségben eltöltött évek száma közötti szakadékot tekintem. Hogyan is lehet értelmezni ezt a kijelentést?
A születéskor várható élettartam Magyarországon 1900-ban 37,4 év volt. Ez mára 77,1 évre nőtt. Azaz 100 év alatt nyertünk egy második életet, bármennyire is bulvárosan hangzik, még akkor is, ha tudjuk, ez részben a csecsemőhalandóság drasztikus visszaszorulásának köszönhető. De mégis feltehető a kérdés: mit kezdjünk ezzel a második élettel? Gazdasági, társadalmi fenntarthatóság szempontjából mit kezdünk a szuperidős társadalmunkkal, ahol a 65 év felettiek aránya eléri vagy meghaladja a 20 százalékpontot? Jelenleg globálisan több mint 35-40 ország tekinthető szuperidős társadalomnak, köztük Magyarország is.
2026. augusztus 20-án az Eurostat az alábbi infografikát posztolta ki azzal, hogy boldog születésnapot Magyarország:

A kép Magyarország helyzetét mutatja egyes mutatókban az uniós átlaghoz viszonyítva, főleg azokban, ahol azért nem állunk rosszul.
Ezek közül egyet emelek ki: A születéskor várhatóan mennyi lesz az egészségesen eltöltött évek száma. Ebben a mutatóban Magyarország közel van az EU-s átlaghoz, 2023-ban még pont ott is volt. Ez egy remek eredménynek tekinthető. De érezzük a hétköznapi tapasztalatokból, hogy itt valami nem stimmel, sántít.
A hosszú élettartam növekedése és az egészségben eltöltött évek száma (ami, ahogy láttuk, két pozitív eredmény) azonban elfed egy kritikus problémát: egy növekvő szakadékot a várható élettartam és az egészségben eltöltött évek száma között.
A helyzet tehát kicsit bonyolultabb.
A teljes képet megvizsgálva kiderül, hogy a számok egy ironikus ellentmondásra mutatnak rá. Az adatok szerint gyorsabban halunk meg, és ráadásul még betegesebbek is vagyunk, mint más európai népek.
Az, hogy a születéskor még a középmezőnyben vagyunk az egészségesen eltöltött évek számát tekintve, valójában nem azt jelenti, hogy pompásan élünk. Inkább arra utal, hogy a súlyos betegségek olyan gyorsan végeznek velünk, hogy nincs időnk sok évet tölteni betegen. Nevezhetjük sajátos magyar gyors halál paradoxnak.
Két adatsort lehet felhozni ennek bemutatására:
1.) A születéskor várható élettartamot tekintve az utolsók között vagyunk az Európai Unióban (24. hely a 27. tagállam között).
2.) A helyzet azonban a 65. életév után válik még drámaibbá. Míg a születéskor még a középmezőnyben vagyunk, a 65 éves magyarok egészségesen töltött éveinek száma alapján a sor végén vagyunk.
Ez azt jelenti, hogy az idősebb magyarok sokkal betegebbek és kiszolgáltatottabbak, mint más európai országokban. Az évek alatt felhalmozódó életmódbeli problémák és a nem megfelelő egészségügyi ellátás miatt az idősek jelentős része betegséggel és fogyatékossággal küzd.
Az egészségben várható életévek száma tehát nem a sikerről, hanem egy összetett társadalmi-egészségügyi problémáról tanúskodik. A sikeres idősödést támogató egészségügyi, prevenciós, szabadidős, szociális stb. szolgáltatások súlyos hiányáról árulkodnak ezek a számok.
A hosszú élet paradoxonát Magyarországon az alábbi grafikon foglalja össze.

Az adatsor drámai erővel mutatja meg az élettartam és az egészségben eltöltött élettartam közötti szakadékot Magyarországon:
- 65 éves kor felett a férfiak hátralévő életük közel felét (49,7%-át),
- a nők pedig több mint felét (57,1%-át) valamilyen betegséggel vagy korlátozottsággal küzdik végig.
A magyar nők átlagosan jóval tovább élnek a férfiaknál (közel 4 évvel hosszabb a nyugdíjaskoruk), ezt a „nyereséget” szinte teljes egészében valamilyen betegséggel, krónikus korlátozottsággal élik le. Mi férfiak ezt másként intézzük: rövidebb ideig élünk, de életük utolsó szakaszában arányaiban legalább kevesebb betegséggel terhelt időszakkal.
A cél ma már nem csupán az élettartam puszta meghosszabbítása, hanem a morbiditás kompressziója – vagyis az életvégi, betegséggel töltött évek csökkentése.
Ez idősügyi társadalompolitikai eszközökkel nem kezelhető. Olyan szemléletre, olyan közszolgáltatásokra van szükség, amelyek már az 50 pluszos korosztályt megszólítják annak érdekében, hogy a hosszú élet kompetenciáit időben elkezdjük növelni, késleltessük az idősödéssel járó szellemi és fizikai hanyatlást, növeljük a 65 év felett az egészségben eltöltött évek számát.
Ezt fejezi ki korunk új vallása, a longevity, a hosszú élet vívmányainak kora. A longevity mozgalom legfontosabb tézise, hogy nem a puszta élettartamot (lifespan) akarja növelni, hanem az egészségben eltöltött évek számát (healthspan). A minőségi szemlélet jelenik meg a mennyiségivel szemben. Ez a szemlélet jelentősen átírja az életút-modellt: A hosszú életre való felkészülés nem olyan jövőbeli terv, amellyel az embernek élete „harmadik vagy negyedik negyedében” kell elkezdenie foglalkozni, hanem a lehető legkorábban, akár a 20-as, 30-as éveiben.
Ezt gondolom az egyik legfontosabb longetvity szakadéknak jelenleg Magyarországon.